Interjú - Wassmann Pincészet

Frissítve: 2021. dec. 18.

Egy baráti bortúra Villányban 1997-ben, amelyet háromnapos kirándulásnak szántak, de egy pécsdevecseri ház és egy pince tulajdonosaiként távoztak. Ideköltöztek, elsajátították a nyelvet és megtanultak magyar fejjel gondolkozni. A Wassmann biodinamikus pince a prémium vörösök pincészete, díjnyertes boraik mindegyike bio és 2012 óta biodinamikus minősítésű. A német származású pár számára a természet közelsége és a saját szőlő testesítik meg a szabadságot, ennél pedig nem is kívánnak többet.

Susann és Ralf Wassmann interjú


Hogyan kerültetek Németországból Villányba borászatot üzemeltetni?

Susann: Akkoriban egy borkereskedő vállalkozásnál dolgoztam Heidelbergben, az ottani könyvtárban olvastam Hugh Johnson borszakíró könyvében, hogy a világ legjobb portugieser bora Villányban készül. Kiderült, hogy az egyik barátunk már járt itt, és éppen egy újabb látogatást tervezett, úgyhogy vele tartottunk. Ez 1997 novemberében történt. Nagyon meggyőző portugiesereket és más kiváló borokat kóstoltunk, megismerkedtünk sok villányi borásszal, akik nagyon kedvesen fogadtak. Nem értettük, hogy Németországban miért nem ismeri senki ezt a vidéket és a boraikat, éreztük, hogy igazi gyöngyszemre leltünk. Amikor a helyi borászok meghallották, hogy Ralf is ilyesmire vágyik, azonnal terület keresésbe fogtak, és három nappal később már saját házunk és pincénk volt. Németországba már csak azért mentünk vissza, hogy felmondjunk, és összepakoljunk. Így alapítottuk a Wassmann Pincét.

Mivel akkoriban a legtöbben beszéltek Villányban németül, így már a kezdetektől otthon éreztük magunkat. Ebben persze a csodálatos borok is segítettek. Úgy éreztük, hogy eljött az esélyünk, hogy úgy éljünk, ahogy igazán szeretnénk. Óriási eufória vett minket körül, hogy együtt lehetünk és szőlővel foglalkozhatunk. Fiatalok voltunk és ugyan Németországban jól is kerestünk, de nem erre vágytunk. Ralf szőlőtermesztést és italtechnológiát tanult a Geisenheim-i egyetemen a német szőlő és boroktatás központjában. Borrajongónak született és már tinédzserként kezdett bort készíteni mindenféle gyümölcsből, mert szülőföldjén, a Harz vidéken nem volt szőlő.

Szóval az álom az volt, hogy legyen saját pincészet. Fiatal párként Németországban ezt meglehetősen nehéz volt megvalósítani.


Ralf: Az első boromat nem szőlőből, hanem csipkebogyóból készítettem. Ha jól emlékszem 13 éves voltam, amikor láttam egy sorozatot a tévében, melyben éppen a gyümölcsfeldolgozás és gyümölcsbor volt a téma. Ez nagyon megtetszett és rögtön megkérdeztem erről a szüleimet, úgyhogy családilag belekezdtünk a csipkebogyóból történő borkészítésbe. Nagyon nagy munka volt megtisztítani és kiszedni a magokat, mivel csak a húst lehet feldolgozni. Megfeledkeztünk róla teljesen és csak egy fél év után jutott eszembe, hogy meg kellene nézni. Amikor megkóstoltam olyan volt, mint egy igazi spanyol sherry. Ezután elkezdtünk foglalkozni mindenféle gyümölcs erjesztésével, hogy gyümölcsbort készíthessünk, de az igazi álom az a szőlőből készült bor volt. Mivel Hannover és környéke, ahol felnőttem nagyon hűvös hely volt, ezért nem volt alkalmas szőlőtermesztésre és borkészítésre.


Akkor felüdülés volt utána áttérni a szőlőre?

Ralf: Igen, habár az elején csak hobbi volt a borkészítés, de az álmom mindig egy saját birtok volt pincével.


Mióta foglalkoztok borkészítéssel?

Susann: Ralf 35 éve. Nálam ez később kezdődött, mert mi 1991-ben találkoztunk. Akkor még nem készítettünk együtt bort, csak 1993-ban. Ralf egy munkatársa vásárolt egy kis szőlő területet, de nem értett hozzá, ezért segítséget kért tőlünk és akkor láttam én is először, hogy hogyan készül a bor.


Miért vegyszermentes, fenntartható termelés mellett döntöttetek már a kezdetektől fogva?

Susann: Mindig ökológiai gazdálkodást végeztünk és kizárólag rézzel, kénnel, sütőporral és vízüveggel dolgoztunk. Akkoriban még máshol dolgoztunk és mindig csak esténként, vagy hétvégén értünk rá foglalkozni a szőlővel és a sok esőzésnek köszönhetően a peronoszpóra sajnos elvitte szőlőt. 1998-ban ideköltöztünk Villányba és teljesen világos volt, hogy ökológiai gazdaságot akarunk létrehozni. Akkoriban még mindig Németországból hoztunk például vízüveget. Már akkor is azon gondolkoztunk, hogy jobb lenne biodinamikus módon dolgozni, de az internet hiánya miatt nem volt elég információnk ehhez, ráadásul itt Villányban is ismeretlen volt és nem tudtunk honnan szerezni preparátumokat.

Kilencven éve működik sikeresen a biodinamikus gazdálkodás. Sok kutatás mutatja, hogy hatnak a preparátumok, csak még nem tudja megmagyarázni a mai tudomány, hogy miért. Nekünk nem kell érteni vagy tudni, miért működik, nekünk az a fontos, hogy működik. Például autót is vezetek, annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hogyan, vagy miért működik egy motor. Ralf és én nagy természetbarátoknak születtünk. A biodinamika a legtermészetszeretőbb mezőgazdasági művelésmód, ezért pont nekünk való. Borainkban legjobban a szépséget, az eleganciát, az életet és az emóciót szeretjük. A biodinamikus borok mélyen megindítanak bennünket, igazi élmények, amiket nem lehet elfelejteni. Ilyen borokat szeretnénk mi is készíteni és szerintünk ez csak a biodinamika segítségével lehetséges. Persze 10 év még mindig kevés idő ehhez, de egy pár ebbe az irányba mutató visszajelzést már kaptunk. Ez igazán motivál minket.

Egyfajta „wellness-t” szeretnénk adni a szőlőtőkéknek, ezért gyógyteákat is használunk. Kamilla, csalán, cickafark, édeskömény kerülnek a tőkékhez, ami nagyon jót tesz a szőlőnek. Fontos az előrelátó növénygondozás is: fürtzónát alakítunk ki, hogy legyen elegendő napfény a bogyón azonnal a virágzás után, mert akkor -mint az ember bőre- a szőlő is megszokja az UV erejét, és vastagabb héjjal védi magát tőle. A növény ennek köszönhetően már nem olyan érzékeny a gombákra, gazdagabb színvilágban pompázik, érett tanninokat és jobb savstruktúrát alakít ki. A fürtzóna felett jellemzően nem kacsolunk, nem vágunk lombot, nem tetejezünk, inkább a felső drótra tekerjük a hosszú hajtásokat, hogy minél több lomb legyen, hiszen ott zajlik a fotoszintézis folyamata és így a szőlő leginkább egy kúszónövénynek való életet tud élni.



Miket tartotok a birtok főbb mérföldköveinek?

2012: első certifikált DEMETER / biodinamikus évjárat

2014: az első Wassmann termelői pezsgő készítése: Morizz, Portugieserből készült, rozé nyerspezsgő

2016: Átálltunk a gyógymetszésre, ennek ismérve, hogy nem metszenek két évnél idősebb vesszőt, így csak kis sebeket okoznak a növénynek. A nagy sebekkel azért van baj, mert a szőlő futónövény: a szőlőtőke nem tudja a sebeket zárni, ezért nyitva maradnak minden gomba támadása előtt. Ez az egyik fő oka, hogy évente sok tőke pusztul el az Esca betegség következtében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyógymetszés alkalmazása esetén alig akad olyan tőke, amely elkapja ezt a kórt.

2019: Két fontos premier:

először exportáltunk Svéd - és Finnországba és első PetNat-unk is elkészült.

2020: Első szállításunk Kanadába és az első narancsborunk (Otto) készítése.

2021: Először exportáltunk az USA-ba.


Hogyan oszlik meg a családtagok között a munka, ki miben vesz részt?

Susann: A szőlőművelésben mindketten, de általában csak Ralf traktorozik. :)

A pincében Ralf leginkább egyedül dolgozik (fejt, hordókat mos), ott én csak csömöszölök egy kicsit és kóstolok sokat. ;) Palackozni együtt szoktunk. Az irodában egyedül vagyok, az egész kommunikációval és adminisztrációval. Borbemutatókra mindig együtt megyünk, belföldön és külföldön is.


Milyen a tapasztalat a helyi értékesítésről a birtokon? Működik a vidéki turizmus, jönnek az emberek?

Ralf: Pécsdevecser eldugott falu Pécs és Villány között, 70 lakó, nincs bolt, nincs panzió, semmi, csak nyugalom, szép sváb parasztházak és egy romantikus kis pincesor.

Ide tényleg csak az jön, akinek itt van dolga és aki minket keres, mert a villányi borvidéken az egyetlen biodinamikus birtok vagyunk és majdnem az egyetlen hely Baranyában, ahol natúrborokat is lehet kóstolni és vásárolni.


Különböző pezsgőket is készítetek, ami mindig nagy kihívás. Mik a tapasztalataitok?

Susann: PetNat időkben élünk, szeretnénk ebből még többet készíteni, de ez sokkal nagyobb kihívás, mert pont akkor -és akkor is nagyon gyorsan- kell palackozni, amikor az erjedésben lévő must elért egy bizonyos cukorszintet. Minden perc számít, mert tovább erjed. Ez nagyon izgalmas, de nagyon korlátozza nálunk a PetNat készítést, mert csak két kis palackozónk van, amivel egyszerre csak egy-egy üveget lehet tölteni. 2021-ben készítettük a Blanc de Franc PetNatunk harmadik évjáratát. A klasszikus pezsgők közül 2020-ból megint egy tiszta Olaszrizling alapú készült.


Nagyon érdekel, hogy külön-külön mit tartotok a legnagyobb sikereknek?

Susann: A Wassmann Portugieser 2011 borunk a Villányi borversenyen fődíjat nyert és a nemzetközi "PORTUGIESER DU MONDE" versenyen Champion-díjat. 2014-ben osztrák, német és magyar kékfrankosokat hasonlított össze októberi címlaptémájában az egyik legismertebb német nyelvű bormagazin, a Vinum. A legmagasabbra értékelt magyar kékfrankos a Wassmann 2011-ese lett. 2015-ben a Borkiválóságok Könyvében Cabernet Franc 2012 5 csillagot kapott. (Csak 3 bor érte el ezt a legjobb címet), majd 2016-ban ugyanitt a Kékfrankos 2013 Top Borkiválóság lett. (Csak 8 bor érte el ezt a legjobb címet).

Ralf: 2010 és 2014-ben - a két legnehezebb, legnedvesebb és leghűvösebb évjáratban - is sikerült magas színvonalú borokat készíteni és palackozni. Ez főleg a biodinamikának köszönhető, pontosabban a kvarclisztpreparátumnak, ami képes az érést támogatni ilyenkor. Szeptemberben háromszor használtuk és ennek nagyon jó hatása volt!


Mi a saját pincészetből a kedvenc borotok - lehet többet is mondani - és utána persze kíváncsi lennék, hogy amikor más borát isszátok, akkor milyen az a típus, amit személyesen szerettek fogyasztani és másnak ajánljátok kipróbálni?

Minden borunkat szeretjük valamiért:


Morizz pezsgő, mert imádjuk a buborékot, Blanc de Franc PetNat, mert

imádjuk a natúr buborékot is.

Otto Narancsbor, mert rettentően egyedi és egy bor sem olyan finom az ázsiai ételekhez, mint ez.

Kékfrankos, mert neki van a legszebb sava.

Merlot, mert olyan szépek benne a tanninok, hogy egyszerűen csábító.

Mundia, mert ez volt Susann öccsének lakodalmi bora (RaiMUND + ClaudIA) és 2018-ban először sikerült teljesen kén nélkül palackozni. Nagyon hozzánk nőtt,

egy kis egyedi csoda ez a bor, mert mégis ki házasít Kékfrankost Cabernet Franc-kal?

Cabernet Franc, mert olyan jól érzi magát, szuper vele dolgozni kint a szőlőben és lent a pincében, igazi szívügyünk és a legemocionálisabb borunk.

Cabernet Sauvignon, mert egy királynő és nehéz belőle harmónikus bort készíteni, de itt Villányban - pontosabban Siklóson, ahol van a szőlőnk - jól érik be és sok munkát is fektettünk bele, hogy ezt a királyosan kiegyensúlyozott fajtatiszta Cabernet Sauvignont kapjuk.


Ha másoktól, akkor leginkább bio, biodinamikus és natúr bort iszunk pl. Hárslevelűt, Kadarkát vagy Kéknyelűt, ha magyar borról van szó. És persze mindent, ami buborékos, Méthode Traditionnelle pezsgőt ugyanúgy mint PetNat-ot is.

Külföldről elöszőr stájerországi Sauvignon Blanc jut eszünkbe és morva Chardonnay, amikor ezeket először kóstoltuk úgy éreztük meg kell hajolnunk előttük, mert annyira szépek voltak, de a burgenlandi Blaufränkisch és az elzászi Riesling borokat is nagyon szeretjük.




159 megtekintés

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése