Érlelési kisokos 101

Tudtad, hogy a borászok rengeteg féle érlelési módot használnak a pincében annak érdekében, hogy minél változatosabb, izgalmasabb borok kerülhessenek végül a palackba? Ez minden évben rendkívül fontos döntés, amely befolyásolhatja a bor erjedés utáni fejlődését. De mik is azok a pro és kontra érvek a különböző érlelési lehetőségek kapcsán , amiket ilyenkor a borászoknak ilyenkor át kell gondolnia?


BETONEDÉNY

A betonedényekkel, amelyek manapság egyre nagyon népszerűségnek örvendenek rengetek féle formában és méretben találkozhatunk azonban a legelterjedtebb verziója minden bizonnyal a tojásforma. Különleges alakja a benne lévő bor keringési mozgása révén az alapanyag kíméletes, természetes keveredését segíti elő. Az agyaghoz hasonlóan a betonedények is porózusak, tehát több oxigénnek vannak kitéve, mint az acéltartályok, viszont kevesebbnek, mint például a tölgyhordók. A betonban történő erjesztés és érlelés hozzájárulhat a friss, tiszta aromatikához, valamint a tiszta, kerek textúrájú profilhoz, azon hangsúlyos, erős jegyek megjelenése nélkül, amelyek néha a rozsdamentes acél esetében előfordulhatnak. Ráadásul a beton a lassú, alacsony hőmérsékleten történő erjedést is lehetővé teszi, mivel képes elnyelni az folyamat során felszabaduló hőt.

QVEVRI

A betonedényekhez hasonló logika mentén működnek a szintén nagyon népszerű agyagedények is, amik eredetileg Grúziából származnak, ahol kifejezetten érlelésre használják őket, és egészen pontosan a "qvevri" névre hallgatnak. Ugyan ez a technológia Olaszországban "amphora", Spanyolországban "tinaja" és Portugáliában "talha" néven is ismert. Rengeteg izgalmas bor született már a qvevri-knek köszönhetően, mivel az agyag porozitása lehetővé teszi, hogy a bor nagyon finoman mikro-oxidálódjon, ami selymes, finom tanninokat és textúrát eredményez, ezen felül pedig képesek "kihúzni" a gyümölcs savasságát és érettségét, közvetlenül átadva a bornak a terroir-t is. Ez a föld tisztaságának és energiájának érzékelését eredményezi, amit a Mitiszolnál nem csak hogy ünneplünk, hanem igyekszünk titeket is meggyőzni róla, hogy tegyetek is!

ACÉLTARTÁLY

A rozsdamentes acéltartályok valószínűleg szintén nem idegenek a gyakori pincelátogatók szemének. Bár vizuálisan kétségtelenül az "ipari" hatást erősíti, sok előnyt rejt magában, amiért rengeteg borászat előszeretettel használja, különösen semleges minőségük és oxigénzáróságuk miatt. Leggyakrabban a reduktív borkészítésnél esetében kap központi szerepet, amikor is meg akarják védeni a szőlőt a levegőtől, a boroknak gyümölcsös aromákat és tiszta, friss, ropogós ízjegyeket kölcsönözve. Ez a semlegesség lehetővé teszi a szőlő valódi kifejeződését, és összetett, ugyanakkor mégis egyszerű borokat eredményezhet. Nem utolsó sorban pedig nagyon gazdaságos, tartós, könnyen sterilizálható anyagról van szó, ami mind erjesztésre, mind érlelésre kiválóan használható!

HORDÓ

A fentebb említett agyagedényeket a rómaiaknak köszönhetően váltották le először a fahordók, amik azóta is töretlen sikerrel teljesítik még ma is a feladatukat, ám itt is végtelen a variációs lehetőség, és bár minden borhoz megvan a tökéletes hordó, a pontos paramétereket megtalálni nem könnyű, hiszen nem csak az alapanyag lokációja, hanem a fajtaösszetétel, a pontos klimatikus viszonyok és a donga érlelése valamint a pörkölés is hatalmas különbségeket, teljesen más íz- és illatjegyeket eredményezhet. Ezen felül pedig az sem mindegy, pontosan mekkora és milyen formájú hordóba kerül a borunk, hiszen azáltal, hogy mekkora felületen érintkezik és milyen vastagságú hordóval (mekkora felületen keresztül és mennyi oxigénnel érintkezik) változik majd az aroma intenzitás, az érési sebesség és a gyümölcsösség.




121 megtekintés